Magyar kultúrsokk
Tapasztalatok egy amerikai szemével
Szerintetek mik lehetnek a legmegdöbbentőbb tapasztalatok, melyeket egy amerikai férfi átélhet, ha Magyarországon jár? Nos, egy dél-kaliforniai születésű férfi, aki Magyarországra költözött magyar származású felesége miatt, most 9 pontban foglalta össze élményeit.
Az eredeti angol nyelvű szöveg ITT olvasható.
1. Túléltem életem első disznóvágását!
Szeptember, kora reggel. Az apósom, és jó barátja, Zoli, épp az imént vágtak le egy disznót. Egy pillanatra azt hittem, rögtön elhányom magam, mikor a gőzölgő vér végigfolyt a beton repedéseiben. Hát még, amikor Zoli slampos kis kutyája elkezdte nyalogatni azt. Aznap hajnaltól egészen sötétedésig közös programként az egész család a koca feldolgozásával foglalkozott. A férfiak fűrészeltek, daraboltak, a nők pedig címkéztek és csomagoltak. Jómagam egy nagy adag húst és egyéb szerveket tartalmazó edényt kavargattam, melynek a tetején olykor feltűnt a disznó feje is. Közösen pedig szálról szálra töltöttük a kolbászt és a hurkát.
Tény, hogy az egészet a mocskos jelzővel tudnám illetni, viszont ez a valós módja annak, ahogyan a hús az asztalunkra kerül.
2. Mintha mindenki dohányozna
Statisztikailag a magyarok 30%-a dohányzik, amit nehezemre esett elhinnem. Sosem felejtem el a napot, mikor egy bevásárlóközpontban várakoztam a feleségemre, és a mellettem elhaladó emberek sorra füstfelhőt hagytak maguk után. Mindössze két ember volt a kivétel, akik nem tartottak cigarettát a kezükben.
Egy másik alkalommal épp egy fogászati kezelés közepén voltam, amikor is megszólalt a fogorvosom mobilja. Felvette .... és rágyújtott az ablak mellett. Bár hozzátennem, hogy mindössze 20 dollárt fizettem, és remek munkát végzett.
3. Étel mindenek felett!
A magyarok nem ismernek tréfát, ha evésről van szó. Én Taco Bell-en és Carl's Jr. mikrós chimichangáján nőttem fel, az étkezések jellemzője pedig a gyorsaság volt. Ezzel szemben Magyarországon az étel egy vallás. Központi kérdés a családoknál, hogy "Mi lesz ebédre?", az ebéd alatt pedig nem pár vacak szendvicset értenek.
A vasárnapi ebédre szent és sérthetetlen dologként tekintenek. Egy ilyen ebéd szinte kivétel nélkül három fogásból áll: leves (valószínűleg húsleves csirkéből, pulykából vagy disznóhúsból zöldséggel; esetleg gyümölcsleves, ami egy hideg leves tejszínnel, szegfűszeggel és fahéjjal). A főétel lehet pörkölt (hagymán párolt hús fokhagymával és pirospaprikával), amihez általában valami savanyúság (ecetben eltett zöldségek, vagy káposzta) is dukál, és nokedlivel (apró tojásos galuskák) tálalják. Egy jó házigazdánál ezután következik a desszert. Elterjedt csemegének számít a rétes, a bukta (lekvárral töltött édes zsemle), a diós rácsos (valamilyen fajta diós kávé sütemény) és a dobos torta (piskótatészta csokis krémmel, karamellel a tetején).
4. Meglepetés a mosdóban
Ne lepődj meg, ha Magyarországon járva a WC kagylóban nem tűnik el a "végtermék", ugyanis egy kis polcon úgymond minden fent marad. Gondolom ennek a megoldásnak egészségügyi céljai lehetnek, hiszen így például megvizsgálható a széklet, de az is lehet, hogy pusztán el szeretnék kerülni azt a bizonyos csobbanást. Minden esetre elég érdekes érzés, mikor dolgod végeztével az öblítésnél szemtől szembe találod magad a csomagoddal.
5. Vért fogsz izzadni, míg a nyelvet tanulod!
Lassan 10 éve annak, hogy Magyarországon élek, azonban nyelvi ismereteim még a legnagyobb jóindulattal is csak elégségesek. Jelenleg elég bő magyar szókinccsel rendelkezem, és ki is tudom magam fejezni egy alacsonyabb szinten, viszont egy komolyabb beszélgetés során már teljesen elveszettnek érzem magam. A magyar nyelvet tulajdonképpen egy másik nyelvhez sem tudnám hasonlítani. Az angol még az oroszhoz, vagy a Srí Lankán használt sinhalához is közelebb áll, mint a magyarhoz.
6. Pesszimizmus, őszinteség és a magyar temperamentum
Nem vagyok a magyar lélek szakértője, de pár dolgot azért megosztok most veletek. A történelem bizony elbánt a magyarokkal, értem ezalatt, hogy a múltjukat, kultúrájukat nem válogatott módszerekkel próbáltak eltüntetni, megváltoztatni. A mongolok, a törökök, a Habsburgok, a németek és végül az oroszok mind mély sérüléseket okoztak az országon. Mindezek fényében nem meglepő, hogy a magyarok gyanakvóak, óvatosak és kritikusak lettek.
Kaliforniában mindennapi párbeszéd a "Hogy vagy?" - "Köszi jól, és te?". Magyarországon a kérdés hallatán árad a panasz az emberekből. Nevezhetjük ez pesszimizmusnak, vagy realizmusnak, de tény, hogy a magyarok szeretik megosztani a gondjaikat. Lehet, hogy ez sértő és nyers, de ez az igazság. Nincs ebben semmi személyes, csak szokj hozzá bazd meg.
7. Gyalogosként egy senki vagy
Eltartott egy kis időmbe (és pár majdnem balesetbe), mire rájöttem, hogy az autósok nem fognak neked megállni, hogy átmehess az úton. Egy sofőr simán elhajt melletted/előtted/mögötted úgy, hogy zölden villog a gyalogos jelzés, a vezetési stílusuk pedig agresszív és gyors, az együttérzés legkisebb jelét sem mutatva a gyalogosok irányában. Nézz jobbra és balra is, ha át szeretnél menni az úton újra és újra és újra.
8. A pálinka elől nincs menekvés
Bárhol is járj Magyarországon, mindenhol találkozol majd ezzel a gyümölcsös alkohollal. Egy igazi magyar buli elképzelhetetlen pálinka nélkül. Mindenütt pálinkával fognak kínálni, és visszautasítani bizony már-már sértésnek számít. Ma már azt is tudom, hogy ez a magyar nagymamák titkos gyógyszere is: Fáj a fejed?-Pálinka. Menstruációs görcs?-Pálinka. Ideges vagy?-Pálinka.
9. Szinkront a népnek!
A TV csatornák közt keresgélve rájössz, hogy nagyjából minden külföldi műsort szinkronizálva találsz meg. A magyarok nem szeretnek feliratozni. Gondolom ez arra vezethető vissza, hogy feliratozva kevésbé kifejező a szöveg. A magyar nyelv árnyaltságának és sajátos kifejezésmódjának hála, egyszerűen megéri szinkronizálni.
Még mindig felfoghatatlan számomra, mikor például Arnold Schwarzeneggert látom a TV-ben, aki magyar hangon szólal meg - a védjegyének számító osztrák akcentusa nélkül. A magyar szinkron szép múltra tekinthet vissza, a szinkronszínészek pedig nemzeti sztároknak számítanak a maguk módján. A legismertebb szinkron produkciónak talán a Flinstones család számít. A fordító, Romhány József az angol szövegtől teljesen eltérően rímpárokban fordította le azt, így minden rész tele van szójátékokkal. Amúgy Fred és Barney magyarul Férdi és Béni.
Likeold a blog FACEBOOK OLDALÁT is! :)